Álmaimban téged kereslek, végtelen úton haladok feléd.
Karjaimat feléd nyújtom s mikor már elérnélek hirtelen
eltávolodsz, futok a sötétbe, kétségbeesetten kiabálok de
mintha elment volna a hangom, egyre halkabb. Mindig
messzebb és messzebb kerülsz tőlem, s mégis futok ahogy
csak bírok. Rémálomba csöppentem ahol csak én veszíthetek.
Az irántad érzett szerelmem segített kilábalni a rossz helyzetekből.
Ám most ez sem segített, felszökött az adrenalin szintem, szaporán
vettem a levegőt. A lábaim felhagyták a szolgálatot. Egy utolsó
gyenge próbálkozásként megpróbálok utánad kiáltani. De csak
az üres csend volt mi hangzott az éjjbe. Belülről emészt a hiányod.
Fáj, hogy nem tudlak elérni, hogy másé vagy. Érzem, hogy széttörik
a szívem s a kattogása egyszerre abbamarad.
*
Ziláltan ültem fel az ágyamban, hatalmas levegőt vettem. A
mellkasom lüktetett, szinte tapintottam a fájdalmat a kétséget
amit álmomban éreztem. Patakokban folytak a könnyeim.
És egyet hajtogattam: Csak én veszíthetek..Csak én...